A NAGYVÁRADI VÁR  

Múltból a jövőbe

Talán érdekelhet, mitől is olyan különleges ez a vár, és miért látogatja meg, aki csak erre jár. Vonzerejét mi adja? Vajon ötszög formája, bástyái, vagy védőárka, amely annak idején termálvízzel volt tele? Vagy talán az erődítmény 16, a Nagyvárad Város Múzeuma – Kulturális Komplexum galériáinak otthont adó épületszárnya varázsolja el az idelátogatókat? Bármi is a válasz, egyvalami biztos: Váradra látogatni anélkül, hogy a várban töltenénk egy délutánt, olyan, mint egy kezdet vagy vég nélküli mese.

Néhány tudnivaló a vár felépítéséről

A vár ötszög alakú, sarkain öt bástya áll – a Csonka-bástya, a Bethlen-bástya, a Királyfia-bástya, a Veres-bástya és az Aranyos-bástya, amelyek a nyugati és keleti kapuk védelmére szolgálnak. A középkori várak többségéhez hasonlóan a váradi erődítményt is vizesárok védte. 

A nyugati kaput 1573-ban, Báthory István fejedelem idején építették. Egy időben ez volt a vár egyetlen bejárata. A nyugati kaput a Bethlen-bástyával összekötő rövid falrész – a Csonka- és a Bethlen-bástya közötti kurtina – a többihez képest viszonylag későn épült. 

A rajta ma is megtalálható felirat tanúsága szerint a Bethlen-bástya 1618-ban épült, a vernai Giacomo Resti építész tervei alapján és felügyelete alatt. A bástyán megfigyelhető a latin nyelvű emléktábla, fölötte építtetője és megrendelője, Bethlen Gábor fejedelem címerével.

A bástyák és a köztük húzódó kötőgátak (kurtinák) története

A Bethlen-bástya és a Királyfia-bástya közötti kötőgát a meglévő információk szerint 1599 nyarától 1604-ig épült, többféle anyagból. Szerkezete miatt feltételezhető, hogy az 1606-ig a várban maradt osztrák helyőrség építhette. 

A Királyfia-bástyát az olasz Giulio Cesare Baldigara tervezte, és János Zsigmond idején, 1569 és 1570 között épült. Nagy méretű faragott kőtömbökből, 15 rétegben rakott falsík borítja. 

A Királyfia-bástya és a Veres-bástya közötti kötőgátat a Veres-bástya munkálataival egyidőben, valamikor 1584 és 1598 között erősítették meg. Alapjánál láthatók a kőtömbök, fölöttük pedig, egészen a párkányzatig, 89 téglasorból épült fal áll. 

A Veres-bástya Báthory István fejedelem parancsára épült. Több szakaszban épült, mintegy 18 év alatt (1580- 1598 között). Eredeti, nagyszabású terveit Domenico Ridolfini da Camerino olasz építész jegyezte, később azonban Ottavio Baldigara véglegesítette azokat, realistább hozzáállással. Az erődítmény többi bástyájától eltérően a Veres-bástya csúcsa nem hegyes, hanem lekerekített. A megoldás mellett minden bizonnyal azért döntöttek az építtetők, mert így a bástyában kevesebb kárt tudtak tenni az ágyúgolyók.

Az Aranyos-bástya és a Veres-bástya közötti kurtina valószínűleg 1582-1583-ban épülhetett, hiszen a következő évben már írásos említés is esik róla. Az építkezés a legtöbb forrás szerint Domenico Ridolfini da Camerino olasz építész nevéhez köthető, aki abban az időszakban épp Váradon tartózkodott. Ezt a kötőgátat eredetileg nem szakította meg kapu. A keleti kaput a Habsburg uralom idején, 1775 és 1777 között építették.

Rendezvények a várban

A Dobrogeanu-Gherea utca felőli híd, sánc és a sáncárok külső fala ma zöldövezet. Az itt kialakított, szépen gondozott park kellemes esti séta helyszíne lehet.

Az Aranyos-bástya 1572-ben, Báthory István fejedelem parancsára épült. A bástyát súlyosan érintették az idők során elszenvedett ostromok, mivel a Macskadomb felé néz, ahonnan az oszmán tüzérség 1598-ban, 1658-ban és 1660-ban is lőtte a várat. Az 1692-es osztrák ostromot követően nagyszabású javítási munkálatokat végeztek rajta, mivel északi fala súlyosan megrongálódott.

Az Aranyos-bástya és a Csonka-bástya közötti kötőgát 1580 és 1581 között, Báthory Kristóf uralmának utolsó éveiben épült. 

A Csonka-bástya tervei a jelek szerint János Zsigmond idején készülhettek. Az 1598-as török ostrom alatt az olasz tüzérség vezetője feletteseinek benyújtott jelentésében az áll, hogy a bástyát Báthory István idején, 1571–1575 között emelték. Szintén tőle tudjuk azt is, hogy az építményt azért nevezték Csonka-bástyának, mert hosszú ideig állt befejezetlenül. A bástya belsejében található a Nyári Színház, amelyben gyakran zajlanak különböző kulturális események. 

Tájékozódj időben az eseménynaptárból! 

Előző Következő

A 16 épületszárnyról

A vár jól ismert formáját adó falai és bástyái számos épületszárnyat ölelnek körbe. 

A szárny: A fejedelmi palota 1620 és 1629 között épült, Bethlen Gábor idején, Giacomo Resti olasz építész tervei alapján. A szárny felépítése kronológiailag egy korszak végét jelenti, ezzel az építkezéssel zárul le ugyanis Várad középkori várának időszaka, és ekkor lép át az erődítmény a reneszánsz korába. Ez az épületszárny készült el elsőként a ma álló várból. Erődítményként működött, ugyanakkor a fejedelmi palota szerepét is ellátta: a gyulafehérvári után ez volt a fejedelem második rezidenciája.

Ma a fejedelmi palotának ebben a szárnyában működik Nagyvárad Város Múzeuma – Kulturális Komplexum. Az épület alagsora lapidáriumnak ad otthont, amelynek kiállítási tárgyai közül jó néhányat a vár felújításának ideje alatt zajlott régészeti feltárások során találtak a kutatók. A legjelentősebbek az egykori gótikus katedrális alapjai és falának egy része, főként a középkori püspöki székesegyház északnyugati tornyának északi fala.

A fejedelmi palota jelenleg B szárny elnevezést viselő része három szakaszban épült fel: 1620 és 1629 között kezdődött az építkezés, majd 1638–1648-ban folytatódott Bethlen Gábor fejedelem irányítása alatt, Giacomo Resti olasz építész tervei alapján, az utolsó szakaszban, 1881–1882-ben pedig új, kaszárnya jellegű épületet emeltek a régi fejedelmi palota alapjain. Eredetileg a régi gótikus székesegyház, a reneszánsz püspöki palota és a fejedelmi rezidencia szerepét betöltő A épületszárny közötti összeköttetésként szolgált. Jelenleg a palota déli végét közi össze a barokk templommal.

A C szárny, a fejedelmi palota délkeleti részén, 1638 és 1648 között épült, I. Rákóczi György fejedelemsége alatt. Terveit a kolozsvári Sárdi Imre készítette. A fejedelmi épületegyüttes két másik szárnyához, az A-hoz és a B-hez hasonlóan, elsősorban a fejedelem rezidenciájának szerepét töltötte be. Érdekesség, hogy a külső homlokzat tornácát hét boltív zárja le.

A várbeli római katolikus templomot 1775 és 1777 között, a vár újjáépítésekor emelték, a C szárny folytatásaként. Az egyszerűségében lenyűgöző barokk épület eredetileg csak a vár kaszárnyáját szolgálta ki.

A D szárny a várban székelő osztrák Helyőrségi Főparancsnokságnak adott otthont, építése 1775-ben kezdődött.

Az E szárny, a fejedelmi palota északi szárnya, szintén több szakaszban épült. Az első szakasz Bethlen Gábor fejedelem idején indult. 1620 és 1629 között folytatódott az építkezés, Giacomo Resti olasz építész tervei alapján. A harmadik szakasz, az épület bővítése I. Rákóczi György kezdeményezésére zajlott 1638 és 1648 között. Jelenlegi formáját a vár osztrákok általi újjáépítése nyomán nyerte el, 1775 és 1777 között, Lodovico Martini katonai építész irányítása alatt.

A 18. században kaszárnyaként szolgált. Az épületszárny legsötétebb korszaka 1945 és 1952 közé tehető, amikor a kommunista rezsim használta átmeneti gyűjtőtáborként az ellenállók számára.

A G szárny északi főhomlokzata építészeti szempontból Lodovico Marini, a Habsburgok szolgálatában álló olasz építész nevével fémlejlzett korszakhoz tartozik, 1775 és 1776 között épült. U alakját a 19. századi átépítések ellenére megtartotta. Először élelmiszerraktárként, majd gazdasági melléképületként szolgált, legutóbb pedig műteremnek adott otthont. A G szárny jelenleg kulturális rendezvények helyszíne.

H szárny - A pékség 1692-bem épült, Corbelli tábornok parancsára, közvetlenül az után, hogy az osztrákok elfoglalták a várat. A hat kemencével rendelkező épületet valószínűleg Ernst von Borgsdorf báró, hadmérnök vázlatai alapján emelték, őt bízta meg ugyanis a bécsi udvar a váradi vár újjáépítési terveinek elkészítésével. 

Az I szárny 1692 és között, a várkapitány parancsára épült. A 18. század közepéig az osztrák katonai közigazgatás és a város vámparancsnokságának székhelye volt. Jelenlegi formáját Lodovico Marini építésznek köszönhetően nyerte el, 1775 és 1777 között, ekkor funkciója is megváltozik, és innentől a nagyváradi helyőrség hadmérnökeinek laktanyájaként szolgál.

A J szárny eredetileg, 1573-ban a vár kapuja volt. Itt, illetve a közelben állt a kapu tornya és az óratorony, amelyek Houfnagel metszetein láthatók. Jelenlegi, héttámközös formáját 1775 és 1777 között nyerte el, amikor Lodovico Martini építész vezetésével átépítették. Ekkor tűnt el az óratorony. A két első, tornácos támközt restaurálták, és jelenleg különböző rendezvényeknek adnak otthont. A ma a Vörös terem vagy multifunkcionális terem nevet viselő harmadik támközt szintén restaurálták, jelenleg kiállításoknak, konferenciáknak, könyvbemutatóknak és egyéb hasonló eseményeknek szolgál helyszínéül. 

A K szárny, a tiszti kaszárnya (déli homlokzat) 1775 és 1777 között épült, Lodovico Marini tervei alapján. Történelmi forrásokból úgy tudjuk, a tömb a pálos szerzetesek egykori lakóépületei fölé épült.

Az L szárny, az északi bástyafal kazamatája, 1775 és 1777 között épült, ugyanennek az építésznek a tervei alapján. Igen masszív és tágas épület, ez tartotta a vár támadásoknak leginkább kitett részeinek egyikét. Erről a szerepéről tanúskodnak masszív, téglából épült boltívei.

Az M szárny a keleti kapu és a hozzá tartozó két épület által alkotott egységet, az őrszemélyzet épülettömbjét és az istállókat foglalja magába. Az Aranyos-bástya és a Veres-bástya összekötéseként, 1582-ben és 1583-ban épült, ekkor még nem kapott helyet rajta kapu. Azt csak 1777-ben, a katonai parancsnokság nyitotta meg. A kapu bal oldalán őrszobát alakítottak ki, amely ma is a várőr szobájául szolgál, a túloldalon pedig, a nyugati kapuval átellenben, a kazamataszerű istállókat a földbe temették..

A nyári palota–a P szárny– 1572 körül épült, az Aranyos-bástya építési munkálataival párhuzamosan. Fülei között alakították ki a két, egymással összekötő folyosón keresztül kommunikáló kazamatát. Kicsit később, valószínűleg északnyugati elhelyezkedésükből adódóan is, 1638 és 1641 között, ezek fölött alakították ki a fejedelem kikapcsolódását szolgáló helyet.

Összefoglalva: akár a történelem, akár az építészet vagy a művészet szerelmese vagy, a nagyváradi várban mindig akad valami felfedeznivaló! Ne maradj le az időutazásról, amelyet a vár nyújthat!